Nimfapapagáj
Teljes oldal frame nélkül

(Thomas Arndt: Lexicon of Parrots)

Rendszertani besorolás:
KAKADUFÉLÉK --- Nimfapapagájok --- Nimfafélék
(CACATUIDAE --- Nymphicinae --- Nymphicus)

Egyéb magyar nevek: Nimfapapagáj

Angol neve: Cockatiel

Latin neve: Nymphicus hollandicus

Német neve: Nymphensittich

Származási hely: Ausztrália

Átlagos életkor: 15 - 18 év

Testnagyság (Fejtetotol farokvégig mérve) : 32 cm

Testsúly: 70 - 100 g

Ivarérettség: 1 éves korban

Nemek megkülönböztetése: A tojó homloka, feje teteje, pofa- és toroktájéka szürkéssárga, a fültájékon levõ folt kevésbé élénk, bóbitájában több a szürke.

Fészkeltetés: 25x25x50 cm-es faodú, 8 cm-es röpnyílással. Költési idoszaka kora tavasszal szokott kezdodni. A pár felváltva kotlik, a fiókákat együtt nevelik fel. A kotlás az elso tojás lerakásával kezdodik, a fiókák a tojások lerakásának sorrendjében kelnek ki. A tojásokat a tojó naponta rakja le.

Tojások száma: 4 - 5

Kotlási ido: 18 - 21 nap

Kirepülési ido: 4 - 5 hét. A szülok a kirepülést követõen még kb 3 hétig etetik a fiókákat.

Etetés: Hullámos papagáj és kanári keverék, gyümölcsök, zöldeleség, lágyeleség (II. séma, lásd: Tartás, idomítás)

Tartás, elhelyezés: Egy madár számára a minimális kalit méret 75 x 40 x 50 cm-es. Nem lármás madár, ezért lakásban ideális társunk lehet. Bármilyen kisebb termetû madárral együtt tartható, mert nem agresszív fajta. Mozgékony madár, ezért naponta legalább egyszer engedjük a lakásban egy kicsit repkedni.
Külso volier ideális mérete számára 2.5 x 1 x 2 m a szakirodalom szerint, védoházikóval felszerelve. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy 2 m3-es volierben akár három párt is elhelyezhetünk.

Egyéb tudnivalók: Eredeti élõhelyén általában párokban és kisebb (50 fos) csoportokban él, a csoportokon belül a párok szigorúan összetartanak. Szárazság idején viszont vízlelohelyek környékén akár 1000 madár is összegyulik. A zárt erdõket nem kedveli, inkább a nyílt területek madara. Röpte gyors, iránytartó, néha akrobatikus. Költési idoszaka a csapadéktól függ, de általában az oszi (ill. ausztráliában a tavaszi) hónapokban kezdodik.

--------------------------------------------------------------------------------
Lengyel Tibor Madárbarát lexikona szerint:
nimfapapagáj (Nymphicus hollandicus /régen: Callipsittacus Novae-Hollandiae v. Leptolophus novae-hollandiae/ — Nymphensittich — Cockatiel): eredeti élohelyét Ausztráliában találjuk, a kontinens középso és nyugati sztyeppéin, ahol ez a látványos, a kakaduk családjába tartozó papagáj nagy csapatokban él, s fák odvaiba fészkel.
Az elso leírásokban Psittacus hollandicus néven szerepel, hiszen Russ 1792-ben a Psittacus nemezetségbe sorolta.
A nagysága 30—32 cm, a súlya 70—90 g (Low szerint a tenyésztett hímek 80—102, a tojók pedig 89—92 g-osok).
Életmódja megegyezik a laposfarkú papagájokéval. A szárazságok idején felkerekedik, s nagy távolságokból vonul azokra a helyekre, ahol még lelhet vizet. Nagy elterjedése ellenére nincsenek alfajai, ugyanis a vízlelohelyek közelében a klb. tájakról érkezett csapatok keverednek. Ez a magyarázata, hogy alfajok nem keletkeztek.
Egyébként nem csak a vízhiány készteti vándorlásra, hanem a rendkívüli szaporasága is. Kedvezo feltételek mellett olyan gyorsan követik egymást a fészekaljak, hogy esetenként a legboségesebb táplálékforrás is kevésnek bizonyul.
Ilyenkor nagy csapatok vonulnak le a kontinenst övezo tengerekig, s volt rá példa, hogy átjutottak Tasmániába. Érdekes, hogy a párok a legnagyobb csapatokban sem tévesztik egymást szem elol.
A normál v. vad alak alapszíne barnásszürke, a szárnyfedok csaknem fehérek, a fültájék piros v. narancssárga, körülötte a tollazat fehér. A fej alsó része és a fejtetõ a homlokkal, vm. a bóbita citromsárga.
A hím farka felül barnásszürke, alul fekete. A tojó farktollai felül fehéres hullámvonalakkal keresztcsíkoltak, a fonákjuk sárgásan márványozott, a bóbitája számottevoen kisebb, a pofafoltja sápadtabb, a sárga színek a fejen mosottak.
Már egészen fiatalon is meg lehet állapítani a nemét, ugyanis a tojó kézevezoinek a fonákján (a szárnybelson) a galambszürke színu tollak mindegyikén 2—3 sárgás folt van. A hímeknél ezek a foltok egészen elmosódottak, és csupán 2—3 evezon lelhetok fel.
A fiatalok sötétebb csore a 3. hónapban kezd világosodni. Aki tehát beszédre szeretne nimfát tanítani, az sötétebb csoru, vagyis fiatal madarat válasszon!
A pigmenthiányos albinók és lutinók mellett a mutánsok tenyészkiválasztása folytán ma már számos színváltozata ismert:
I. fehér 1. /fekete szemmel/ albinó tojó és albinó hordozó hím keresztezésével keletkezett — fehér tollazat és csor jellemzi, a fülfolt viszont még rózsaszínes, a bóbita homokszínu, a láb rózsaszínes;
II. fehér 2. /piros szemmel/, vagyis albinó. Az egész tollazat, a láb, a csor és a szem is pigmenthiányos. Az öröklésmenete:
1,0 albinó x 0,1 albinó = 100% tiszta albinó;
1,0 albinó x 0,1 normál = 50 % albinó hordozó hím és
50 % albinó tojó;
1,0 normál x 0,1 albinó = 50% hím, albinót hordozó és
50 % tojó normál;
III. világosszürke v. pasztellszürke — a törzsalak jegyeit viseli, de a tollazatban a szürke és a fehéresszürke dominál;
IV. ezüst — mindazon tollrészek, amelyek a normál alaknál szürkék, itt sokkal halványabb, ezüstös árnyalatúak. Valamelyest sötétebb a hamvasnál;
V. hamvas — a bóbita és az áll halvány kékes szürke, a szemtájék és az arci rész fehér, de a pofafolt piros; a fejteto, a tarkó, a váll, a szárny és a test hamvasszürke, de a szárnyél fehér. A farok fehérpettyes hamvas;
VI. hamvas ezüst — a legvilágosabb változat, amelyben még fellelheto az ezüstös árnyalat.
VII. izabella v. fahéj — a hamvasból keletkezett, a tollazatban a világos krémszín uralkodik;
VIII. tarka — a bóbita és az áll aranysárga, az arc szürkés, a fej fehér, narancsos füllel; a test és a szárny barnásszürke, de a szárnyél fehér, az evezok és a farok szintén, a csor sárgás szaruszín. Az ideális tarkán a fehér és a szürke aránya 1:1;
IX. gyöngyös — a fej fehér, de a pofafolt narancsos, a bóbita alja krémszínu, a tollvégek szürkék; a nyak, a test és a szárnyfedok hamvasszürkék, de szabálytalanul fehér foltokkal pettyezettek, e foltok cc. fél cm átmérojuek; az evezõk sötét szürkék, a farktollak sárgás árnyalatú szürkésfehérek. A csor világos szürke.
X. gyöngyös tarka — köztesalak a gyöngyös és a citrom között;
IX. fahéj gyöngyös — tulajdonképpen a gyöngyös ezüst változata;
X. fekete — Hollandiában keletkezett
XI. lutinó — a tollazatból már a sárga is kifogy, jóformán csak az arci rész, a farktollak és a bóbita lehet egészen halvány citromsárga. A bóbita csúcsán a tollak enyhe hamvas árnyalatúak. Az arcfolt narancspiros;
XII. sárga — az egész tollazat kanárisárga, a feji részeken megengedett a világosabb tónus. Az arcfolt narancspiros;
XIII. fehérfejû — megegyezik a normál színváltozattal. A különbség csupán annyi, hogy a fejrol hiányzik a sárgás tónus és a pirosas arcfolt. A hímek arci része és bóbitája ilyenformán teljesen fehér, a tojóké a nyak és a mell szürkéjével megegyezo;
XIV. fehérfeju szürkepasztell — megegyezik a szürkepasztellel, de a fej hímeknél az arci részen (a bóbitát is hozzáértve) hófehér, a tojóknál viszont világosszürke;
XV. fehérfeju fahéj — a fej a fehérfejû változatnak megfelelõ, a testi tollazat szürkésbarna, akárcsak a fahéj változatnál;
XVI. fehérfeju ezüst — ezüst fehér fejjel (a tojók feje természetesen ezüstös szürke);
XVII. fehérfeju hamvas — a hamvas fehérfeju változata;
XVIII. fehérfeju tarka — a bóbita fehér, az arci rész világosszürke, a tollazat másutt a tarkával egyezo;
XIX. fehérfeju szürkepasztell tarka — szürkepasztell világosszürke bóbitával és fehéres arci résszel;
XX. fehérfeju fahéjtarka — fahéjtarka fehér fejjel;
XXI. fehérfeju ezüst gyöngyös — az ezüst színu gyöngyös fehér feju változata;
XXII. arany tarka — a tarka agapornisokat juttatja az ember eszébe;
XXIII. gyöngyös lutinó — a lutinónak a szárnyán sárgával "gyöngyözött" változata;
XXIV. kettos bóbitájú — mindenben megegyezik a normál változatokkal, de itt a bóbitát sokkal több toll alkotja, s a kiterjedése a normál bóbitának mintegy kétszerese.
A nimfapapagáj nagysága 30—31 cm. Ez meghatározza a minimális kalitméretet: 80x70x110 cm, amelyben az állatvédok sem találhatnak kivetnivalót.
Az egy évnél idosebb, tenyészérett pároknak (nagyobb volierben akár több pár is költethetõ együtt) 25x25x30 cm-es furészporral 3 cm magasságig bélelt odúkat kínáljunk fel, 7 cm átméroju bebúvónyílással.
A tojók 3—6 fehér tojásából a kicsik a 21. napon kelnek. A hím is megkotlik, de éjjel csak a tojó melengeti a tojásokat. A fiókák 4—5 hetes korukban repülnek ki. Már a fészekben is nagy zajjal kunyerálnak élelmet a szüloktol, amikor pedig kirepülnek, betölti az egész lakást a kéregeto kis nimfák éktelen ordítása.
A kirepülés után rendszerint már csak a hím etet, mert a tojó általában új költéshez kezd. A kicsik 4 hónapos korukra színezodnek ki, 8—9 hónapos korukra ivarérettek.
A táplálásuk nem sokban különbözik a hullámos papagájétól, de kaphatnak kendert és napraforgót is. Megszolgálják a csíráztatás fáradtságát és a tejbe áztatott kenyeret, vm. a tojásos lágyeleséget is. Meg kell még jegyezni, a nimfapapagáj olymértékben akklimatizálódott, hogy némi edzés után napi 2—3 alkalommal langyos vízzel itatva, energiadús takarmányozás mellett mínusz 20 fokon is teleltethetok. Természetesen nem ez számukra az ideális.
Grahl említi, hogy tud a nimfa egy énekespapagájjal való keresztezodésérol. Vasiceknél szerepel, hogy rozella hím összepárzott egy nimfa tojóval. Sajnos a kicsik 14 napos korukban elpusztultak, de a keresztezés mégiscsak reménykelto.